Saját kíváncsiságomra végeztem egy egyszerű kis számítást, hogy a Pártunk és Kormányunk által oly sokat hangoztatott, és a magyar családok védelmezőjének (és mellékesen a 2014-es választások megnyerése kulcsának) tartott Wunderwaffe, azaz a rezsicsökkentés mennyire áll meg a lábán, ha lepucoljuk a politikai és számviteli sallangokat. A tanulság érdekes, úgyhogy közzéteszem.

Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi átlagos fogyasztói gázár (az egyszerűség kedvéért) 4 Ft/MJ. A 30-35 MJ/köbméter fűtőérték-sáv tetejével, és 220 Ft/USD árfolyammal számolva ez 140 Ft/köbméter, illetve 18 USD/mcf, vagyis ezer köbláb, amiben a világ többnyire számol. Visszaélve a szerzői önkény adta lehetőségeimmel, én is abban fogok, mert így könnyebben összehasonlíthatóak a dolgok. Ha ebből leveszünk 10%-ot, akkor a cél gázárunk 16.2 USD/mcf.

Ha lecsupaszítjuk a dolgot, akkor a gázár három komponensből tevődik össze:

• Beszerzési ár
• Infrastruktúra működtetési költsége
• Adó

Nézzük ezeket részletesebben, és ebben az összevetésben a beszerzési árat hagynám a végére, mert az a változónk.Továbbá, az adókat az egyszerűség kedvéért helyettesítsük be az áfa-kulccsal, amire én 27% helyett kerekítve 25%-ot számoltam, csak hogy ne bonyolítsuk a dolgot.

Az infrastruktúra költségeit is erősen leegyszerűsítettem: megnéztem a Földgázszállító Zrt pénzügyi adatait, amiből az derül ki, hogy a teljes eszközállomány kb 350 milliárd Ft, az éves működési költség eszközarányosan 15%, az adózott eredmény kb 6% (eszközarányosan), és az eszközök értéke évről évre minimálisan változik, tehát az amortizációnak megfelelő összeget elköltik beruházásként, ez kb 5% (szintén eszközarányosan).

Az infrastruktúra többi elemére (tárolás és elosztás) hasonló nagyságrenddel számoltam, vagyis az egyszerűség kedvéért az Fgsz Zrt adatait megszoroztam kettővel.

Ahhoz, hogy az egységnyi infrastruktúra költségek megkapjam, elosztottam az egészet az éves magyar fogyasztással, amit 9 milliárd köbméternek vettem. Számoltam még egy kis finanszírozási költséggel is, ami az éves fogyasztás 1/12 része forintban kifejezett értékének  5%-a.

A fentiek alapján a 16.2 USD/mcf végfelhasználói ár eléréséhez 10.4 USD/mcf áron kell bekerülnie a gáznak a rendszerbe. Ha a működési költséget 10%-ra, az eszközarányos nyereséget pedig 3%-ra csökkentem (azaz az  Fgsz nyeresége 6%, a többi infrastruktúra-elemé zéró), akkor az ennek a feltételrendszernek megfelelő bekerülési gázár 11.1 USD/mcf.

Ezzel csupán annyi a probléma, hogy az orosz import gáz ára német határparitáson 2013 márciusában 12 USD/mcf volt, és nem valószínű, hogy az átlagos magyar importár ennél alacsonyabb lett volna. Ha elfogadjuk a német árakat a magyar import megfelelőjeként, akkor azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi 18 USD/mcf végfelhasználói gázár megfelel 12 USD/mcf beszerzési árnak.

Ha az orosz import aránya a magyar gáz mixben 65% (ez nagyjából azt jelentené, hogy a hazai termelés kb 50 kboepd, azaz ezer hordóegyenérték per nap mennyiséget tesz hozzá), akkor 15% működési költség és 6% nyereség esetén 35%, 10% működési költség és 3% nyereség esetén pedig 15%-kal olcsóbb beszerzési forrásra lenne szükség ahhoz, hogy minden fogyasztó számára (azaz beleértve a most hangoztatni kezdett ipari szereplőket is) elérhetővé legyen a 10%-os csökkentés.

Ha én hazai gáztermelő lennék, kezdenék izgulni, mert ha nem sikerül rajtuk bevasalni az árcsökkentést, akkor maradnak az egy korábbi,  az Ellátásbiztonság és az egyház című posztban taglalt lehetőségek.