Tele van a világsajtó az Irán és a vezető hatalmak közötti új egyezmény körüli eszmefuttatásokkal, melyek között jócskán akad olyan, amely az embargó gyors megszűnéséről, és az iráni olaj újfent piacra kerüléséről fantáziál, előrevetítve egy masszív olajár-zuhanás lehetőségét. Én azonban a pesszimisták közé tartozom ebben a vonatkozásban, számos ok miatt, amelyek közül párat alább csokorba szedtem:

• Van felénk egy mondás, miszerint jobb egy török ellenség, mint egy iráni barát: a mostani otthonom és Irán között sok évszázados kapcsolat van, ismerik őket mint saját magukat, és pontosan tudják, hogy egy ilyen megállapodás csak egy kis lépés egy hosszú úton, ezért nem kell túlságosan komolyan venni. Én alapvetően kételkedem abban, hogy Iránnak komolyan szándékában állna lemondani az atomfegyver előállításának lehetőségéről, így aztán a  mostani megállapodást is csak egy időnyerő taktikai elemnek tekintem, ami ráadásul alkalmas arra is, hogy néhány vevőt, és adott esetben pár bátor olajcéget is képes visszacsalogatni, hogy az embargó okozta nyomás csökkenjen.

• A tervezett megállapodás részletei még nem ismertek, de sok újságíró még a rendelkezésre álló információkat is csak felületesen tanulmányozta: azokban ugyanis egyértelműen benne van, hogy az USA nem a szankciók feloldását ajánlotta, hanem azt, hogy a további, tervezett szankciók bevezetését felfüggeszti.

• Még abban az esetben is, ha az iráni olaj újra megjelenik a világpiacon, erősen kétséges, hogy ez jelentős olajár-zuhanást eredményez-e: van ugyanis egy olyan fejlemény az olajpiacon, ami jelentős stabilizációs erőként hatva kb 80$ árszint alatt viszonylag rövid idő alatt számottevő mennyiségű olajat von ki a piacról, stabilizálva így az árat. Korábban ezt a szerepet - kisebb-nagyobb sikerrel - a szaudiak látták el, ez a másik tényező azonban tisztán gazdasági, és a palaolaj-termelés technikai sajátosságaihoz kapcsolódik. Arról van szó ugyanis, hogy a amerikai termelés egyre növekvő hányadát kitevő LTO (light tight oil) technológiája nagyszámú kút fúrását kívánja meg, amelyek aztán gyorsan ki is merülnek. Ha az olajár az alá a szint alá esik, ami alatt az új kutak fúrása nem gazdaságos (és ez a szint sok előfordulás esetén 70-80$), egyszerűen leáll a fúrási tevékenység, és a meglévő kutak termelésének gyors csökkenése és az azt pótolni hivatott új kutak hiánya miatt az összes termelés esni fog, ezzel olajat elvonva a kínálati oldalról. A reakcióidő kb egy év. Ha valami gyors változás történik a piacon, akkor azt természetesen az LTO stabilizációs hatás nem tudja kompenzálni, de az iráni olaj esetleg újbóli megjelenése a piacon, még ha be is következik, sem fog egyik napról a másikra bekövetkezni.

A fentiek alapján én tehát nemigen halasztanám el a tankolást arra várva, hogy az olajár bezuhan, mert ennek valószínűsége nem sokkal több, mint az 1001 éjszaka meséi valósággá válásának.