November végén érdekes hír látott világot (bár érdekes módon a "Nagy Gázárcsökkentés Vita"-ban nemigen került az érdeklődés középpontjába), mely szerint a BP-vezette Shah Deniz konzorcium 50%-os részesedést szerezne a Nabucco konzorciumban, mint ahogyan azt tette a TAP (Trans-Adriatic Pipeline) esetében is. Ennek a hírnek több olvasata is van, és miután a dolgok kimenetele alapvető hatással lehet a közép-európai gázárakra, érdemes talán ezeket a lehetőségeket számba venni:
- Az egyik opció, hogy a szándék valós, és a Shah Deniz konzorcium elkezdte a piacépítést arra az időre, amikor megkezdődik a kitermelés, várhatóan 2017 végén. Hogy miért épen most, annak is meglehet a racionális magyarázata, ugyanis ha a közép európai vevők, látván a Déli Áramlat vezeték előrehaladtát, hosszú távú elkötelezettséget vállalnak orosz gáz vásárlására, akkor a SD gázt sokkal nehezebb lesz a piacon elhelyezni. Most, hogy a Déli Áramlat lassan a megvalósulás útjára lépett, hirtelen nem volt már többé prioritás a BP számára, hogy versenyeztessék a TAP-ot és a Nabucco-t, hanem inkább az vált lényegessé, hogy hihető alternatívát kínáljanak a közép-európai térség államainak, legalább annyira, hogy az orosz szerződések esetében még akár kezdeti rosszabb feltételek mellett is törekedjenek a szerződött mennyiség flexibilitására. Ez persze azt is jelenti, hogy igazi verseny most nem lesz, legfeljebb az fog történni, hogy mindkét vezetékrendszer megléte esetén a SD gázt valamivel az orosz alá fogják árazni, hiszen nem a legolcsóbbnak kell lenniük, csak egy hajszálnyival olcsóbbnak mint az alternatívák, vagyis az orosz gáz. Ez jól működő stratégia lehet, csupán két veszélye van: nem biztos, hogy a vevők elhiszik a szándék komolyságát (lásd alább), illetve nem lehet kizárni, hogy az európai shale gáz boom mégiscsak bekövetkezik, mely esetben már nem lesz elég az orosz gáznál olcsóbbnak lenni, hanem a helyi forrásokkal is kell versenyezni. Ez utóbbira azért viszonylag kevés esély van, de van.
- Persze az is lehet, hogy az egész nem más, mint blöff. Számos dolog állhat egy ilyen blöff mögött, kezdve helyi ügyektől (pl valamilyen vita az azeri állammal, és kell valami mézesmadzag, stb), egészen olyan ügyekig, aminek semmi köze sem a gázhoz, sem Azerbajdzsánhoz, pl valami vita a BP és a Gazprom között, és így tovább.
Alapelvként le lehet szögezni, hogy egy olajvállalat csak akkor épít gázvezetéket, ha nagyon muszáj neki, vagy valami olyan rész van az állammal kötött szerződésben, amiért ez neki különösen megéri. Hogy itt mi a helyzet, azt pillanatnyilag még nem lehet tudni. Minden esetre érdekes lesz figyelemmel kísérni, hogy a kezdeményezés megmarad a papírtologatás szintjén, vagy a BP és társai komolyan gondolják az ügyet. Ha igen, akkor ez lehet potenciálisan a legjobb fejlemény, ami a magyar gázfogyasztókkal történhet: ha okosan tárgyal akárki is tárgyal a hosszútávú gázellátás kapcsán, akkor a két felet egymás ellen versenyeztetve még ilyen bizonytalanságok mellett is jelentős előnyöket lehet kiharcolni, és ennek csupán az a feltétele, hogy a SD konzorcium tárgyalási pozícióban legyen legalább a gázszerződés fő pontjai vonatkozásában.
