A felületes szemlélő számára a két terület annyira távol esik egymástól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. De - mint ahogy az elmúlt hetek fejleményei mutatják - Magyarországon semmi sem lehetetlen, ergo érdemes megvizsgálnunk, hogy ha nem ragadunk le a liberális dogmáknál, úgymint szénhidrogén-földtan, közgazdaságtan, és "out of the box" gondolkodunk, akkor a magyar családok, és a 2014-es választási győzelem érdekében mit hozhat a konyhára a két dolog összekapcsolása. Mert természetesen az unortodox szemléletnek nem kell csak a költségvetés problémáinak kezelésére korlátozódnia.
Lássuk tehát a probléma lényegét: tekintettel arra, hogy a külföldi befektetőkkel még nem sikerült megértetnünk, hogy nekik miért jó, ha a jelentős kockázatvállalás mellett befektetett pénzükért tisztes hozam helyett farbarugást kapnak, a gázár csökkentésére két lehetőség kínálkozik:
- Csökkenteni kell az energia-árak áfa-tartalmát: ezt minden további nélkül megtehetnénk, de sajnos ezzel a megoldással a saját lábunkba lőnénk, ugyanis a be nem fizetett adó a költségvetésből hiányozna.
- Csökkenteni kell a gáz beszerzési árát: ez már jobban hangzik, tehát vizsgáljuk meg ezt a lehetőséget kicsit konkrétabban.
Mint tudjuk, a hazánkban felhasznált gáz kisebb része hazai termelésből, nagyobbik része pedig importból származik. Mivel azonban technikailag az importhoz vezetékek szükségesek, némileg korlátozottak a lehetőségek. A nyilvánvaló megoldás itt az lenne, hogy egy csapásra hozzáférjünk a vezetékekhez és a gázhoz is, és így azt a hasznot, ami most a gáz termelőjénél és szállítójánál marad, mind rezsicsökkentésre fordíthatjuk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint annektálnunk Oroszországot. Történelmileg erre már volt egy kísérletünk, de sajnos jelenleg a korábbi találkozók eredménye inkább az ellenfél győzelmét sejteti. Persze akkor még nem voltunk ilyen gazdasági nagyhatalom, és ilyen bölcs vezérünk sem volt, tehát érdemes legalább megfontolás tárgyává tennünk, hogy nekifussunk-e a dolognak.
A másik, kevésbé agresszív megoldás, hogy más gáztermelő országot annektálunk, itt van mindjárt Mozambik, ahol mostanában hatalmas gázmezőket tártak fel. Portugália semmivel sem előbbrevaló mint mi, tehát ha ők le tudták igázni Mozambikot, akkor mi azt két parlamenti ülés között, hátrakötött kézzel megtesszük. Sajnálatos módon azonban még sok évbe, és még több pénzbe kerülne ezen készletek termelésbe állítása, és mint tudjuk, a családok most vannak nehéz helyzetben, és a választás is közeleg, tehát ezt a kecsegtető lehetőséget meg kell hagynunk a következő ciklusra.
Nem marad más hátra, mint a saját házunk táján körbenézni, mégpedig az unortodoxia szemüvegén keresztül. És íme, itt a megoldás: kormányzó pártunk hű szövetségese, a KDNP nyilván bennfentes kapcsolatokkal bír egyházi körökben, tehát ideje, hogy megdolgozzanak a képviselői helyekért - nem is beszélve más, világiasabb előnyökről - és latba vessék kapcsolatrendszerüket. Hiszen ha Mózesnek sikerült vizet fakasztania a sziklából, akkor semmi ok nincs arra, hogy ebben a nehéz helyzetben mi ne tudnánk gázt fakasztani az alföldi homokból. Felhozható persze, hogy Mózes igazából zsidó volt, ráadásul külföldi, tehát a mai terminológiával élve liberálbolsevik kizsákmányoló, de ezt egy egyszerű jogi trükkel orvosolhatjuk. Elég, ha közbeiktatjuk a Közgép-et, egy szerény marginnal, és máris írhatjuk alá a stratégiai együttműködést, és lám a liberálbolsevik kizsákmányolóból a mi oligarchánk lett. De ismerve a fafejű EU bürokratákat, fel kell készülni arra az esetre is, ha valamiért megkísérelnék megtorpedózni ezt a mindenki számára hasznos megoldást. Természetesen erre a lehetőségre is felkészültünk, hiszen van saját nevelésű vízfakasztónk is, nevezetesen Szent László királyunk.
Kicsit a dolgok mélyére ásva tehát egyértelmű, hogy a haza és a választási győzelem érdekében az MNB után vigyázó szemünket az egyház felé kell fordítsuk. Hiszen az új pápa nyilván más ügyekkel lesz mostanság elfoglalva, tehát semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy Matolcsy Györgyöt, miután rendet vágott a renitens MNB-ben, hercegprímássá és esztergomi érsekké avassuk, hogy ilyeténképpen az Egyház is teljes mellszélességgel támogassa nemes céljainkat, a rezsicsökkentést, és a 2014-es választás megnyerését. Még nincs megoldásunk arra, hogy az Ószövetség vonatkozó fejezeteit milyen módon változtassuk meg olymódon, hogy azok összhangban legyenek politikai céljaikkal, de üzenjük ellenségeinknek, hogy ezt is meg fogjuk oldani, ahogyan azt a Magyar Alkotmány esetében is megtettük.
