Mindenekelott elnezest az ekezetek nelkuli szovegert: nem szokasom, de most kivetelt teszek, mert a hir fontosabb annal, hogy varjak.
A Kormany ugyanis ugy dontott, hogy 10%-kal csokkenti a gazarakat (es a villany arat is, de ezt most nem taglalnam).
Nem akarom senki lelkesedeset lehuteni, de semmi racionalis ok nincs arra, hogy a Kormany a beszerzesi oldalon arcsokkentest feltetelezzen. A hosszutavu gazszerzodesek lejartaig az orosz import gazarak maradnak, es utana is ketseges, hogy sikerul-e azokat lejjebb vinni, illetve az olajar-indexalast megszuntetni vagy legalabbis jelentosen csokkenteni. A hazai kitermeles sulya csokken, es spot alapon kulfoldrol sem latok olyan forrast, ami elerheto lenne, es olcsobban lenne arazva, legalabbis nem rovid tavon. A lengyel piacrol eppen most vonulnak ki a nagy szereplok, Ukrajna meg csak most kezt beindulni palagaz ugyben es exportra amugy se nagyon fog jutni abbol a gazbol.
Mukodesi koltsegek teren vannak ketsegeim, hogy a 10% fedezetet elo lehetne teremteni, kiveve ha fejlesztesi koltsegeket sporolnak meg, ami rovid tavon mukodhet, de hosszu tavon visszaut: mellesleg, ha csak a 2014-ig , azaz a kovetkezo valasztasokig terjedo idoszakra gondolunk, akkor ez realis lehetoseg.
Esetleg az is elkepzelheto, hogy a kisebb fogyasztas miatt tele levo gaztarolokbol kezdik fokozottan kivenni a gazt, aminek az atlag beszerzesi ara nemileg alacsonyabb lehet, mint a mostani. Ennek azonban vannak korlatai, es egy hataron tul ez mar ellatasbiztonsagi kockazatot jelent.
A masik fejlemeny a MOL omani kutatasi engedelye, amivel kapcsolatban meglehetosen ambiciozus szamok hangzottak el: ezt azert a helyen kell kezelnunk, mert a 66-os blokk egy meglehetosen alulkutatott teruleten van, kivul a klasszikus omani medenceken (illetve egeszen pontosan annak a peremvideken helyezkedik el), tehat jelentos a kutatasi kockazata. Ne felejtsuk el, hogy a MOL mar 2007 ota jelen van Omanban, es eddig meg nem sok pozitiv hirt hallottunk onnan. A medenceperemeken tobb helyen talaltak ugynevezett "tight gas"-t, de ezek gazdasagossagat meg bizonyitani kell az ottani korulmenyek kozott.
Es vegul egy rovid komment az energiaugyekert felelos helyettes allamtitkar hirtelen tavozasarol: sajnalatos fejlemeny, hogy a hosszu ideje kronikus szakerto-hianyban szenvedo tarcanal egy vezeto hazai szakember olyan helyzetbe kenyszerul, hogy ha tukorbe akar nezni reggel, akkor fel kell allnia. Ezek utan az a kerdes, hogy akik maradtak, azok azert maradtak mert (1) tudjak, hogy mit csinalnak, de gatlastalan opportunistak, vagy (2) nem is tudjak, hogy mit csinalnak, de ez nem akadalyozza meg oket abban, hogy csinaljak. Mindenkinek a sajat belatasara bizom, hogy melyik variacioban higgyen, de sajnos en harmadikat nemigen latok.
