Miközben a világnak a CNN-ből tájékozódó része azon meditál, hogy mikorra válik az USA gázexportőr nagyhatalommá, a globusz ellentétes oldalán, távol a CNN kameráitól olyan történik, ami valóban átírhatja az energiaipari előrejelzéseket.
Öt éve Kelet-Afrikáról nagyon kevesen gondolták, hogy valaha is felkerül az olajipari világtérképre. A kétévente megrendezésre kerülő East Africa Petroleum Conference békés kis családi összejövetel volt, ahol néhány exóta sörözgetett az érintett országok olajminiszereivel és egyéb kormánytisztviselőivel, mármár rejtőjenői szintű lagymatag semmittevésben.
Aztán egyszercsak történt valami: néhány vállalkozó szellemű cég ránézett a térképre, és rájött, hogy Kelet-Afrika partjainál terül el a világ egyik legkevésbé megkutatott kontinentális selfje, ami ráadásul bizonyítottan egy szénhidrogénben gazdag régió, hiszen Madagaszkáron már hosszú ideje ismertek voltak nagyon számottevő extra nehézolaj előfordulások, a felszínen is. Az érintett országok ekkor kezdték el a kutatási blokkok kialakítását és a kutatási jogokra vonatkozó szerződések aláírását.
Nem kellett hozzá négy év sem, hogy az első találatok megszülessenek. Ma ott tartunk, hogy az Anadarko, az első fecske, lassan megbizonyosodik róla, hogy az eddig különállónak vélt, de önmagában is számottevő találatai valójában egy gigantikus gázmező részei. Ugyanez a helyzet az ENI-vel. Mindkét cég állítása szerint a mozambiki találataik a cégeik történetének legnagyobb gáztalálatát jelentik.
A helyzet hasonló Tanzániában is, ahol a BG-Ophir konzorcium egyik találatot éri el a másik után.
A Cove Energy nevű kis cég 2005-ben 12 millió dollárt kockáztatott, hogy megszerezzen egy kutatási blokkot Mozambikban, az un. Area 1 blokkot. Ma a cégért a Shell és a PTTEP verseng, és a licit pillanatnyilag 2.1 milliárd dollárnál tart.
A japán és koreai LNG vevők Kelet-Afrikára úgy tekintenek, mint az ausztrál LNG stratégiai alternatívájára, és nemigen szándékoznak országaik energiaellátásának jövőjét néhány Sarah Palin szintű féldebil idióta amerikai politikus kezébe tenni, akik - vallásos rémálmaikban - esetleg kitalálják, hogy a rétegrepesztés az isteni szándék ellen való, ez esetben ugyanis az amerikai gázcsoda megszűnik, és az LNG export terminálok (már ha valaki egyáltalán megépíti őket) gáz nélkül maradnak. És itt most ne azokra a kisebb léptékű projectekre gondoljunk, amiket korábban regas terminálként LNG fogadására szándékoztak kialakítani, és most import LNG híján megpróbálják valahogy hasznosítani, hanem world-class LNG terminálokra, amihez 4-6 tcf gázkészlet szükséges, politikai kockázat nélkül.
