Két projekt is kritikus fázisba ért a napokban, és fontosnak tartok röviden reagálni a témában egy meghatározónak tűnhető fejleményre.
Az egyik projekt a San Leon fúrása, ami klasszikus shale gas, vagy ahogyan mostanában magyarul elnevezték, palagáz. Még nem lehet pontosan tudni, hogy milyen beáramlást fognak elérni a rétegrepesztés után, szóval itt még nincs konklúzió. Annyit kell erről a projektről tudni, hogy viszonylag kisebb a mélység, és emiatt a fúrási költségek alacsonyabbak, tehát alacsonyabb hozamok mellett is kifizetődő a fúrás.
A másik project az Aurelian fúrása a poznani blokkban, ami viszont a repesztés után a várt 16-20 mmcfpd hegyett csak 6-8 mmscfpd körül látszik stabilizálódni. A hír hatására ay Aurelian részvényei több mint 60%-ot zúgtak pénteken, és némileg lerántották a többi cég papírjait is, bár nem ilyen mértékben.
Ami azonban a lényeg, hogy a két projekt alma és körte: az Aurelian projektje mély tight gas projekt, ahol a magas fúrási költségek miatt (20 millió euro körül) a jelenleg mért hozamok mellett a kutak nem rentábilisak, és akkor még nem beszéltünk az egyéb beruházásokról. Itt egy alacsony permeabilitású Rotliegend tárolóról van szó, ami Németországban több helyen termel, és egész Nyugat-Európában fontos tároló, bár a lengyel területen a mélység nagyobb.
Geológiailag tehát a két projektnek semmi köze egymáshoz: az Aurelian projekt (eddigi) sikertelensége semmilyen kiindulási alapot nem ad a San Leon és a többiek shale projektjei perspektivitásának megállapításához.