Nemigen szándékoztam e blog keretében politikával foglalkozni, és - bár a cím egyesekben ilyen asszociációkat kelthet - most sem fogom tenni. Azaz nem fogom az MVM és az előző illetve a mostani kormányzat közötti kapcsolatot firtatni. Csupán egy célom van ezzel a bejegyzessel, nevezetesen, hogy az MVM gázvezeték-építési ambicióit iparági trendek szempontjábol is értelmezzem.
Ugyanis az, hogy egy olajcég, jelen esetben a MOL, nem akar vezetéképítéssel és üzembentartással foglalkozni, az teljesen természetes. Már az is meglepő volt, hogy annak idején, amikor a MOL eladta gáz üzletágának egy részét, akkor nem ment vele a hálózat is: ez alighanem valamiféle politikai alku eredménye lehetett, de ebbe nem mennék bele. Vezetékeket olajcégek csak akkor építenek maguk, ha ahhoz valamilyen stratégiai érdek fűződik (ha valakit érdekel a téma, akkor ajánlom elolvasásra Steve LeVine könyvét, a "The Oil and the Glory"-t, ami részben a kaszpi-tengeri olajvezetékekről szól). Ilyen pl a Csád-Kamerun vezeték, vagy a CPC (Caspian Pipeline Consortium).
Senkit ne tévesszen meg a MOL és CEZ látványos összeborulása: az egyértelműen csak annak volt köszönhető, hogy az OMV elleni csatában a CEZ a MOL mellé állt és hajlandó volt MOL részvényeket átvenni abból a csomagból amit a MOL saját maga vásárolt fel a háborús időszakban.
Normális körülmények a között a vezetékek építésével, finanszírozásával és üzemben tartásával erre specializálódott társaságok foglalkoznak, akár államiak, akár (részben vagy egészben) magántulajdonúak. Ennek többnyire az az oka, hogy a vezetéképítés és üzembentartás egy alacsony hozamú, de nagyon biztos befektetés, általában könnyen finanszírozható, de az olajcégekhez képest magas lesz a debt-to-equity arány. Az olajcégek részvényesei pedig ezt csak egy bizonyos határig viselik el. Más szóval, a tőkeszerkezet optimuma máshol van egy vezetéképítő és fenntartó cégnél (lehet akár 70-30 is az arány a hitel javára, vagy szélsőséges esetben 80-20), mint egy olajcégnél, ahol 40-60 már kockázatosnak minősíthető még egy stabil portfolio mellett is, de egy kutatási fókuszú cégnél alighanem 0-100 lesz a helyzet, azaz mindent saját tőkéből finanszíroznak.
A villamos távvezetékek és a gázvezetékek ilyen szempontból nem nagyon különböznek, tehát pusztán gazdasági szempontból abszolut van annak racionalitása, hogy az MVM vegye át fokozatosan az FGSZ szerepét. Hogy ez mit jelent az FGSZ szempontjából, azt még pillanatnyilag nehéz felmérni, de hosszú távon a racionalitás azt diktálná, hogy a jövőbeni Magyar Villamos (és Gázipari) Művek és az FGSZ között szorosabb kapcsolat alakuljon ki.
Kövezzenek meg, de én igenis látok gazdasági logikát a lépések mögött, bár azzal egyet kell értenem, hogy a döntések aligha ezen logika mentén születtek.
